A tőkés demokrácia és mi

A 2006 óta eltelt időszak sajnálatosan azt jelzi, hogy a polgári demokrácia lehetőségei a Munkáspárt számára radikálisan beszűkültek. Ebben szerepe van a polgári erők már említett tudatos kiszorítási és megsemmisítési politikájának. Ugyanakkor szerepe van annak is, hogy a Munkáspárt – jelenlegi személyi, szervezeti és pénzügyi lehetőségeivel – nem képes érdemben beleszólni a választások menetébe.

A Munkáspárt annak ellenére indult az elmúlt évek választásain, hogy tudtuk: a játékszabályok nem nekünk kedveznek, a tőkés erők elszigetelnek bennünket a médiától, s ráadásul pénzünk sincs. Megpróbáltuk kihasználni a választásokat politikánk hirdetésére, jelöltjeink, új kádereink megismertetésére és felépítésére. Láttuk, hogy az emberek értékelik, hogy tisztességesek és következetesek vagyunk. Sokan félnek azonban attól, hogy gyengék vagyunk, sokan felülnek a tőkés propagandának, amely azt sugallja, hogy a kicsikre nem érdemes szavazni.

A Munkáspárt fennállása számtalanszor kimondta: a párt fő célja nem a parlamentbe való bejutás. Ez csupán egy eszköz a munkás-és dolgozói érdekek érvényesítésére.  Kimondtuk azt is, hogy olyan területekre kell vinnünk a küzdelmet, ahol a tőke nem várja. Ennek érdekében azonban vajmi keveset tettünk. A párt zöme változatlanul a polgári demokrácia keretében gondolkodik, annak eszközeit kívánja használni. Ezen változtatnunk kell, egyébként politikai küzdőtér nélkül maradunk.

Be kell látnunk, hogy a parlamentbe belátható időn belül nem tudunk bejutni. Harci eszközeink az utcán, az emberek között vannak. Ehhez kell a pártot felépíteni, megtanítani az új módszerekre.

Egyedül vagy másokkal együtt

A Munkáspárt egyedül áll a magyar politikai palettán, mert az egyedüli párt, amely következetesen, megalkuvások nélkül küzd a kapitalizmus ellen. Ezt az elmúlt négy esztendő is igazolta. Ez örvendetes, de egyúttal meghatározza politikai mozgásterünket, ellenfeleink és esetleges partnereink körét.

Az elmúlt évek fontos eredménye, hogy tagságunk túlnyomó többsége helyesen látja az MSZP tőkés jellegét. Látjuk, hogy az MSZP jelentős mértékben lejáratta a baloldali értékeket. Politikai és ideológiai befolyását elveszítette. Várható az MSZP teljes szervezeti összeomlása is. Az MSZP-vel nem volt, és jelenleg sincs kapcsolatunk.

Sajátos helyzet alakult ki az elmúlt években a Munkáspárt és a Fidesz viszonyában. A Munkáspárt és a Fidesz között nem volt, és nincs együttműködés, de tény, hogy bíráltuk az MSZP politikáját, és ezt tette a Fidesz is. Ez lehetővé tette, hogy még a Munkáspárt is részt vegyen olyan akciókban, mint a Schöpf-Mérei kórház bezárása elleni demonstráció, vagy az egri kórház védelme. A polgári oldalon nőtt a Munkáspárt elfogadottsága, miközben a baloldali emberek közül sokban, még a Munkáspárt egyes tagjaiban is, az a benyomás alakult ki, hogy a „Fidesz szekerét toljuk.” A szocliberál média ezt az érzést tovább is erősítette, és ez zavarokat okozott. A 2010-es választások előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesz érdeke az MSZP legyőzése, és nem a Munkáspárt erősödése.

A Fidesz-kormánnyal kapcsolatban világos álláspontot foglaltunk el. Ellenzékben vagyunk, s támogatjuk azt, ami jó a dolgozó embereknek, és küzdünk minden ellen, ami a tőkének jó, de rossz a munkásnak.

Az MSZP mellett vannak más szociáldemokrata pártok, így az MSZDP és a történelmi Szociáldemokrata Párt. Helyi szinten több helyütt érintkezésben voltunk, de más együttműködésre nem került sor.

Az elmúlt években kialakult a reformista pártok elég nagy csoportja, a Magyarországi Munkáspárt 2006, a Magyar Egyesült Baloldal, a Zöldbaloldal, a Szövetség a jövőért, a Demokratikus Hálózat. Többségük közvetve-közvetlenül támogatta az MSZP-t, és elzárkózott minden olyan erőtől, amely bírálta az MSZP-t. A szocialisták mostani válsága nyilván e téren is változást idéz elő.

Bennünket legközvetlenebbül a Magyarországi Munkáspárt 2006 tevékenysége érintett. E párt, mint ismeretes, a mi pártunkból szakadt ki a 2006-os választás előtt, lehetővé téve az MSZP-nek, hogy meggyengítsen bennünket. Mi nyilvánosan szinte egyáltalán nem foglalkoztunk velük, ennek ellenére az elmúlt években rendszeresen támadták pártunkat. A pártvagyon megosztását is követelték. Ezt jogi úton, mint alaptalan követelést elhárítottuk. Minden ilyen baloldali jelszavakba öltöztetett törekvésnek egy célja van: megakadályozni, hogy a tényleges baloldali erő, a Munkáspárt megerősödjön, és választható alternatívát jelentsen a magyar társadalomnak.

A pártok mellett számos baloldali civilszervezet is működik. Egy részükben, például a Május Elseje Társaságban, a MEASZ-ban a Munkáspárt tagjai és részt vállalnak. Az Ezredvég olvasói között is sok kommunista van. De működik a Marx Károly Társaság, a Kádár János Társaság, Magyar-Venezuelai Társaság, az ATTACK Magyarország. Elvben számos olyan terület kínálkozik, ahol a jövőben – az ideológiai és politikai különbségek ellenére – elképzelhető a közös cselekvés. Ide tartoznak a munkásmozgalmi évfordulók, mindenekelőtt Kádár János születése 100. évfordulójának megünneplése, konferenciák szervezése, összehangolt külpolitikai lépések a kubai, a venezuelai forradalom érdekében. A Munkáspártnak nyitottnak kell lennie e téren.

Az elmúlt években tudatosabban és intenzívebben foglalkoztunk a szakszervezetekhez fűződő kapcsolatokkal.  Külön munkacsoportot is létrehoztunk. Biztattuk tagjainkat, hogy lépjenek a szakszervezetekbe. Az ismert okok miatt ezek inkább egyedi esetek. Tanulmányoztuk a szakszervezeti mozgalom új jelenségeit, a szövetségek személyi és politikai változásait.  A Szabadság rendszeresen beszámol a szakszervezetek híreiről. Kerestük a közös cselekvés lehetőségeit. Részt vettünk a konföderációk 2006. évi közös megmozdulásán. Mintegy 40 ezer aláírással támogattuk a LIGA népszavazási kezdeményezését. Érdemi kapcsolatot építettünk ki a postai kézbesítők, a mezőgazdasági dolgozók, az őrzés-védelem terén működő egyik szakszervezettel és másokkal.

Részt veszünk az otthonvédő mozgalomban, csatlakoztunk a MSZF Kerekasztal által szervezett civilmozgalmi együttműködéshez. 

A civilszervezetekkel, szakszervezetekkel kapcsolatos munkánk nagy problémája, hogy alig vannak olyan aktivistáink, akik erre a munkára alkalmasak. Probléma az is, hogy nem tudtuk e munkát elterjeszteni a helyi szervezeteinkben. E téren mindenképpen változásra van szükség.